Talán tényleg fel kellett volna öltöznöm elsején, és akkor most nem melltartó nélkül hevernék az ágy tetején, és csak azért nem pizsamában, mert tegnap még átöltözni sem bírtam, mikor egyik pillanatról a másikra leterített valami kórság. 
Amúgy szerintem a férfináthát kaptam el, mert életemben nem szenvedtem ennyire, pedig csak elég gagyi lázam volt, meg mindenféle izomfájdalmaim - szerintem a fekvéstől -, némi szédülős hányingerrel, és nagyjából úgy vergődtem, mint a döglődő őszi legyek az ablakpárkányon, miközben hálát adtam a Youtube és a szélessávú internet feltalálóinak, meg a Bartos Erikának, hogy ez a mesterhármas hosszú órákra lefoglalta a kölykömet. G. és a kölyök szerencsére cukin ápoltak, előbbi klasszikus módon, gyógyszerrel és perfekt kiszolgálással, utóbbi meg azzal, hogy néha váratlanul és nagyon közelről az arcomba világított egy kakas formájú gyermekjátékkal, aminek további kiváló tulajdonsága, hogy világítás közben harsányan kotkodál és kukorékol. (Egyszer majd írok posztot a lét elviselhetetlen könnyűsége mellett a gyermekjátékok elviselhetetlen indokolatlanságáról is.) Mondjuk ennél a pontnál kicsit azért szidalmaztam Bartos Erikát, mert az egyik Babóca-részben van az, hogy a Bagolydoktor belevilágít a beteg bogár szájába diagnosztizálás céljából. (Lehet, hogy majd írok posztot gyerekmesékről is, úgyis divat Bartos Erikát rugdalni bizonyos entellektüell körökben, pedig nála sokkal irritálóbb szereplők vannak a piacon.) 

Amúgy meg az is történt, hogy szombaton elmentem fodrászhoz és levágattam a hajam, szóval az előző évek fogadalombetartási arányának tükrében már most, január 8-án büszkén kijelenthetem, hogy ez egy igazán sikeres év.