A magam részéről régóta megkérdőjelezem a társadalom és a hagyományok által erőltetett férfi-női szerepeket, erősen szimpatizálok a feminizmussal és a gendersemleges neveléssel (mármint nem abban az értelemben, hogy favágóinges butch lányt és loboncoshajú, szemceruzás androgün fiút szeretnék nevelni, akik majd 20 éves korukban beíratják a személyi igazolványukba, hogy third gender, hanem azt, hogy simán választok a fiúrészlegről ruhát a kölyöknek, van neki menő tűzoltóautója, mindemellett mindketten egyformán lelkesedünk a rózsaszín tüllszoknyákért, és nem fogom neki azt mondani, hogy kislányom, a nő dolga az otthon melegének megteremtése*, és ha legközelebb fiunk lesz, neki se fogom mondogatni, hogy édesfiam, ne sírj, mert a fiúk nem sírnak, és olyan se lesz, hogy édesfiam, ha tetszik a kislány, akkor nyugodtan húzd meg a haját stb.), úgyhogy a tegnapi napot ennek jegyében kimaxoltuk, és míg én a gyerekszoba falát festettem a fehér ötven árnyalatára**, addig G. egy csudálatos tortát sütött a konyhában. 

* Bár a szó fizikai értelmében ebben speciel kezdek egész jó lenni és már fél óra sem kell, hogy egy pofás tüzet rittyentsek a kazánba.

** Sajnos festeni még mindig nem tanultam meg, sebaj, vár még rám többszáz nm festendő felület, maximum súrlófényben majd nem nézünk körül. 

Talán tényleg fel kellett volna öltöznöm elsején, és akkor most nem melltartó nélkül hevernék az ágy tetején, és csak azért nem pizsamában, mert tegnap még átöltözni sem bírtam, mikor egyik pillanatról a másikra leterített valami kórság. 
Amúgy szerintem a férfináthát kaptam el, mert életemben nem szenvedtem ennyire, pedig csak elég gagyi lázam volt, meg mindenféle izomfájdalmaim - szerintem a fekvéstől -, némi szédülős hányingerrel, és nagyjából úgy vergődtem, mint a döglődő őszi legyek az ablakpárkányon, miközben hálát adtam a Youtube és a szélessávú internet feltalálóinak, meg a Bartos Erikának, hogy ez a mesterhármas hosszú órákra lefoglalta a kölykömet. G. és a kölyök szerencsére cukin ápoltak, előbbi klasszikus módon, gyógyszerrel és perfekt kiszolgálással, utóbbi meg azzal, hogy néha váratlanul és nagyon közelről az arcomba világított egy kakas formájú gyermekjátékkal, aminek további kiváló tulajdonsága, hogy világítás közben harsányan kotkodál és kukorékol. (Egyszer majd írok posztot a lét elviselhetetlen könnyűsége mellett a gyermekjátékok elviselhetetlen indokolatlanságáról is.) Mondjuk ennél a pontnál kicsit azért szidalmaztam Bartos Erikát, mert az egyik Babóca-részben van az, hogy a Bagolydoktor belevilágít a beteg bogár szájába diagnosztizálás céljából. (Lehet, hogy majd írok posztot gyerekmesékről is, úgyis divat Bartos Erikát rugdalni bizonyos entellektüell körökben, pedig nála sokkal irritálóbb szereplők vannak a piacon.) 

Amúgy meg az is történt, hogy szombaton elmentem fodrászhoz és levágattam a hajam, szóval az előző évek fogadalombetartási arányának tükrében már most, január 8-án büszkén kijelenthetem, hogy ez egy igazán sikeres év.

Aztán vannak ám még jóval kisebb volumenű projektjeim is, mint amiket az előző posztban említettem, de engem ismerve, ezeknek a megvalósulása sem kevésbé sci-fi, simán előfordulhat, hogy jövő ilyenkor bekopizom ugyanezt a bejegyzést, de azért a listámon szerepel, hogy végre elmegyek ir-vizsgálatra, meg hogy levágatom a hajam, mert rémesen hullik (és esetleg gyakrabban is mosom, mint mostanában szoktam), meg végre visszaviszem a könyvtárba a könyveket, és rendszerezem a fotóimat a felhőben is. 

Hátha ez már a mi évünk lesz.

Hátha végre lefogyok, hátha megszerzem a jogsit és/vagy megtanulok vezetni (a kettő nem ugyanaz), hátha nyerünk a lottón, hátha végre rendes barát leszek. Hátha végre megbeszéljük a problémáinkat és hátha végre kevesebbet veszekszünk.
Hátha türelmesebb leszek a gyerekkel és hátha végre vége lesz a dackorszaknak. 

Ha az év első napja bármiféle iránymutatást jelent a többi napra nézve, akkor elég gyászos évnek nézünk elébe, én ugyanis egész nap pizsiben (melltartó nélkül) lófráltam fel-alá, időnként zabáltam egy keveset, meg hát a közhangulat sem volt éppen ünnepi, viszont ezt ellensúlyozandó, lencsét etettem mindenkivel és még a három napja száradó ruhákat sem szedtem le, mert hátha. Úgy vélem, a magam részéről mindent megtettem, most jöjjön a sors/univerzum/jószerencse/isten stb*.

*Kinek-kinek hitére és ízlésére bízva.