Az előbb ezt hallottam a rádióban: Ma meleg randiidő várható.

Amit valójában mondtak a rádióban: Ma meleg strandidő várható.

A lekvárfőzés olyasmi, mint a szülés: az eredmény felett érzett örömök elfeledtetik az ezzel járó nehézségeket, fájdalmakat, problémákat, így legközelebb ismét újult erővel és őszinte lelkesedéssel vág bele az ember.

Azt hiszem, hogy elég türelmes vagyok. Elvégre 6 évig vártam, hogy elvegyenek feleségül.

Nem vettek el.

* Nem direkt. Így alakult.

De nincs ilyen, ezért most búsan ülök az ágy tetején és a tükörben szemlélem a maradékot. Mentálisan növesztem a hajamat. Ha felhúzom a szemöldököm, akkor hosszabbnak tűnik, de azt hiszem, hogy nem járhatok két hétig felhúzott szemöldökkel.

Esetleg rajzolok magamnak másik szemöldököt.

A múltkor azt kértem az univerzumtól/istentől/Istentől*, hogy egy csomó dolgot elfelejthessek. Most kiegészíteném azzal a roppant fontos kitétellel, hogy ezt természetesen nem úgy képzelem, hogy perzisztens vegetatív állapot miatt legyen így.

Mint ahogy azt sem úgy képzelem, hogy végre kimondom, hogy életem végéig szeretni fogom az Ádámot valakit**, és egy hónap múlva elüt egy autó.

* Ízlés és vérmérséklet kérdése

** Változik a világ.