Mivel rendes ember vagyok, törődöm a környezetemmel, ezért egy bátrabb pillanatomban megejtettem egy utólag kissé átgondolatlannak tűnő vásárlást az interneteken, így most kettő darab* _organicup_ tulajdonosa vagyok. Mondjuk mikor kibontottam a csomagolásból és megláttam a méretét, összeszorult a gyomrom. Is. (Egyelőre azt gondolom, hogy pontosan kettő darabbal van több, mint szükséges lenne.)

Na mindegy, ha már megvettem, akkor a karantén a legalkalmasabb időszak kitapasztalni a módszer határait, úgyhogy most úgy érzem magam, mintha a kolumbiai határon próbálnék meg egy retikülnyi kokaint átcsempészni. 

* Akció volt, egyet fizet kettőt kap vagy 20% kedvezmény, tippeljetek, melyiket választottam, pedig G.-t is segítségül hívtam a döntésben, elvégre ő a pénzügyes.

Aki rémesen unatkozik a mostani karanténos időszakban, annak valószínűleg nincsen óvodáskorú gyereke a home office mellé. 

Mert bár jelentős időmegtakarítás a reggeli rutin nagy részének elhagyása (nem kell sminkelni, a hajmosás is tetszőleges ideig kitolható, és nem kell tétován töprengeni a ruháskosár előtt, majd a bejárati ajtóból visszafordulva még háromszor átöltözni), de eléggé megnehezíti a dolgozást, ha közben teljes áhítattal kell gyurmapogácsákat falatoznom, meg izgulnom, hogy az ecsetmosó víz ne a céges laptopra boruljon, meg kielégíteni a gyerek mozgásigényét, mert szegény reggeli közben már körbe-körbe rohangált (amúgy nem szokása), és megakadályozni azt, hogy lehetőleg ne G. videohívásai alatt törjön ki a hiszti. 

Egyébként a karanténnal megvalósulni látszik G. álma az ideális életet illetően: heti egy rövid kimozdulás, ebéd után elfogyasztott pohár sör, fizetett ebéd utáni szunyálás, minimális emberi interakció. Tökéletes.

Nohát, megint eltelt két hónap. Izgalmak helyett csak arról tudok röviden beszámolni, hogy hogyan enyhítettem a szánalmas Tiktok-függésemen. 

*dopergés*

Szóval valahogy úgy sikerült, hogy szereztem egy Netflix-fiókot.