A hajnali kelésnek az is a hátránya, hogy 9 órakor már komplett, kétfogásos ebéd után áhítozom, viszont egy sincs. 

Azért a 3:41-kor való ébredésnek van az a határozott hátránya, hogy reggel 8 órára az ember már kiolvassa az internetet és kénytelen a Mokkában zavartan nézni a szabálytalan fogsorú fiatalembert, amint kínosan kamuénekli a Let it snow! c. örökzöldet, miközben kétségek között vergődik, hogy vajon Lajosmarinál van-e az igazság a beiglisütésben, vagy le kell-e menni a boltba még hozzávalókért, hogy egy limarásat is süssön (vagy a youtubos az igazi?) és azért a biztonság kedvéért venni kellene egy kész darabot is, mert sajnos a fiúm az idei karácsony beiglifelelőse. 

Az idén is voltak nagyívű terveim a karácsonyt illetően, most csodás szódabikarbóna-díszekkel kedveskedtem volna azon szerencsés ismerőseimnek, akiknek nem drága dolgokat veszek. Alapvetően nem sikerültek rosszul, fehérek is lettek, meg kemények is (bár a rénszarvasnak van egy kis gerincferdülése), szóval hozták mindazt, amit egy ilyen dologtól az ember elvár, de valahogy az eredmény összességében mégis úgy néz ki, mintha egy tehetségesebb, középsős óvodás csinálta volna.