Tavaly már megállapítottam, megteszem most is, hogy csalhatatlan jele a nyárnak, hogy körömkefével kell lábat mosnom, napjában legalább háromszor.

Hajlamos vagyok arra, hogy az ésszerűség* és gyorsaság** jegyében bizonyos feleslegesnek ítélt mozdulatokat kiiktassak az életemből, például többnyire nem csukom be a vécéajtót, ha egymagam vagyok otthon. Ha nem lennének mindemellett zseniális reflexeim, akkor így fordulhatna elő az a helyzet, hogy egy jól időzített pisilés közben akár a szomszéddal is megismerkedjek, ma ugyanis az általam rosszul bezárt bejárati ajtó egy kósza fuvallat hatására kinyílt, elhelyezkedése (srégen szemben van a vécével) okán szinte szabad kilátást nyújtva a folyosóra, viszont mindannyiónk szerencséjére bámulatos reflexeim vannak.

*lustaság
**kapkodás

Szuper, hogy feltettem a szúnyoghálókat, így most nem tudnak kimenni az eddig bejött legyek, lepkék és szúnyogok és most kétségbeesetten vergődnek a szúnyoghálók előtt.

A szúnyogháló feszességét illetően csak annyit mondok, hogy az ablak azon részén, ahova jutott elegendő háló, ott megfelelően feszes.

Pedig elég egyszerű feladatnak tűnt.

Ha most lehetne, akkor én a nyári szünet drasztikus kurtítása mellett szavaznék, ugyanis napközis-táboros gyerekhordákat hoznak ebédelni a szomszédos menzára és nagyjából 11 óra óta folyamatos a zsivaj az ablakom alatt, amelynek egyhangúságát percenként megtöri egy-egy ércesen zengő nevelői instrukció.

És a szünidő még csak most kezdődött.