Ha az ingatlanhirdetésekből kellene következtetéseket levonnom az átlagember (mindegy, hogy tulajdonos vagy ingatlanszakember) szellemi szintjéről, akkor azt mondanám, hogy pokolba a közoktatással, semmi szükség rá, felesleges.
A hirdetések zöméből csak épp a releváns és érdekes információkat hagyják ki és tényleg, kibaszott fontos a kilátást 42x-es digitális zoommal fotózni, kivágni a közepét és legalább négyszer feltölteni, ahelyett, hogy a házat egészében fotóznák. Telek esetében véletlenül se említsék meg, hogy tehermentes-e, netán körbe van-e kerítve, mint ahogy nyilván az sem lényeges, ha osztatlan közös és a közművek nagyjából 10 km-re vannak, mert örökpanorámás. Ö-r-ö-k-p-a-n-o-r-á-m-a. Érted, mert ebben az árkategóriában* az ember a panoráma miatt vesz házikót.
A jó állapotban, némi felújításra szoruló vegyesfalazatú (100 éves vályog - műemlékjelleg - , a tornác beépítve téglával) házakról nem is beszélek sokat: igaz, a fal alsó 30 centije állandóan vizes, az elrendezése meg igazán családias: a konyhába csak 3 egymásba nyíló szobán át vezet az út. De olcsó a rezsije, egy cserépkályhával kifűthető.
Aki szereti a bukolikus romantikát, annak bizonyára nem gond a fürdő esetenként teljes hiánya (a ház lakható, állandóra be lehet jelentkezni, meg még a postás is kijár), meg amúgy is, mindkét szomszédnál van. Fürdő. Az mondjuk nem világos, hogy dicsekvésképp írta-e bele (hogy milyen kulturált és higiénikus népek vannak arrafele), vagy amiatt, mert a szomszédok igény esetén bérzuhanyoztatást vállalnak.
Azt mondjuk az elején tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de azt sose gondoltam volna, hogy elsősorban nem az anyagi helyzetünk, hanem az eladói (és ingatlanos) érdektelenség lesz a házvásárlásunk kerékkötője: az elküldött közel 20 érdeklődő emailre eddig 3 választ kaptunk.
* Ezt nem is akarom számokkal kifejezni, legyen annyi elég, hogy maximum a húgom várható esküvői költségeinek kétszeresét szeretnénk erre a célra költeni, és ez nem azt jelenti, hogy a húgom esküvője drága lesz.