Szóval ez a házvásárlás már olyan szinten meghatározza a tudatomat, meg a tudat alattimat, hogy gyakorlatilag bármelyik napszakban, random választott partnerekkel is képes vagyok övezeti besorolásokról, négyzetméterekről, lábazatokról, beépíthetőségről és hitelkonstrukciókról csevegni jólértesülten, és már a vécén sem könyvet olvasok, hanem azon elmélkedem, hogy vajon fog-e zavarni a teraszon kávézva az örökpanoráma bámulásában, ha a fahéjszínű kisbárányok meg a kecske odajön hozzám reggeli üdvözlésre.
A kissé talán rusztikus ábrándnak az ad alapot, hogy jelen helyzetben - a nagyvárosból kiszorulva - egy nagyobbacska telek-icipici* házikó (a megközelíthetőségét, és hogy kijár-e a postás, azt ne feszegessük egyelőre) kombináció finanszírozását tudnánk vállalni magabiztosan, viszont ez szükségszerűen a magatartásunk és a házkörüli tevékenységeink rurális irányban történő elmozdulását hozza magával. (Az egyéb kompromisszumokra se akarok most gondolni.)
Mindkettőnknek van hajlama a falusi romantikára, így igen hamar népes állatseregletet képzeltünk a kertvégi erdő (fűtés pipa), a gyümölcsös, a veteményes (önellátás pipa) és a komposzt (trágyakandalló komposztkazán) mellé, név szerint egy rakás baromfit (tízet nem érdemes tartani), néhány fahéjszínű és fekete bárányt, kecskét (a vérgőzösebb ábrándokban nyulak, tehenek és disznók is szerepelnek), illetve a háztájiban nélkülözhetetlen kutyát (darabra kettő) és x mennyiségű macskát (fogyóeszköz).
(Mondjuk a kiegyensúlyozottság és a racionalitás jegyében én azért azt a képet is látom magam előtt, amikor féltérdre ereszkedve magasítom a krumpliágyást, miközben az arcomon csorgó izzadságtól nedves hajamat hátrasimítom a földes kezemmel és hangosan kurvaanyázok - nincsenek szomszédok, szabad -, mert beletenyereltem a csalánba és az erre adott ösztönös reakciónak engedelmeskedve beleállítom a kapát a lábfejembe, mert nyilván tök lusta voltam felvenni erre a néhány percre a gumicsizmát. Mindeközben persze a bárányok, a kecske és a tehén a hátam mögött bámul, a kutyák meg odajönnek és résztvevőn arcon nyalintanak.)
* Hihetetlenül pici, ám nem kifejezetten mesebeli, mézeskalácsszerű házakról beszélünk most.