Úgy tűnik, hogy legkésőbb délután kiderül, mennyire bölcs dolog sárhányó és vízálló felszerelés nélkül bringával járni dolgozni.

Felemészt a gyomorsavam. Alig várom, hogy a férj* hazatérjen a vendégségből és rámleheljen egy grillkolbászost**. A helyzeten az sem segít sokat, hogy a holnapra szánt csirkecomb most sül és már akkor ellágyult pillantásokat vetettem rá, amikor kivettem a mélyhűtőből. 
Találtam 10 szem avas diót a hűtő tetején, most azt nassolgatom, mert azt szabad, a dió ugyanis gyümölcs. Igazából már bármit megennék, aminek nincsen értékelhető víztartalma. 

*Nem tudom milyen megnevezéssel utaljak rá úgy, hogy névtelen maradjon, de azért kifejezze és megfelelően definiálja a köztünk lévő nexust. Szerelmem? Ágyasom? Hites uram? Cukorborsóm? Adjak neki álnevet? 
**Bár ő is velem tart a kontúrcsökkentés nehéz, elsősorban almákkal és sárgarépákkal szegélyezett útján, de egy váratlan és kihagyhatatlan vendégeskedés okán előrehozta néhány órával a fehérjenapját.  

A gyümölcsnap várható nehézségeire felkészülve hoztam magammal a munkahelyemre bio csalánt, teának, átlátszó, simítózáras zacskóban. Éppen úgy néz ki, mint a rendőrségi videókban a házkutatás során lefoglalt gyanús növényi törmelékek, úgyhogy remélhetőleg nem hívják rám a TEK-et.

Amúgy meg az  van, hogy egészségesen élünk* és diétázunk, amelynek keretében holnap gyümölcsnapot tartunk. Ennek a tegnap esti kétségbeesett popcorn-vacsorát** tekintve nagyjából két lehetséges végkimenetele van: vagy felemészt a saját gyomorsavunk, vagy hazafele jövet ráugrok egy kellemesen kövér nénire és lerágom róla a húst.

*Véletlenül tettünk egy rövidebb látogatást a gyógynövényboltba, úgyhogy most gyógyteákat iszunk feszt, a konyha nagyjából úgy néz ki, mint antalvali konyhája: szárított növények, szűrők, teásbögrék, teásbögrékben ázó szárított növények szanaszét, eddig az egyetlen változás a kínos mennyiségű vizelet.
**Ez volt az egyetlen dolog itthon, ami a keményítő napba passzolt és alkalmasnak tűnt a mardosó éhség csillapítására este 9-kor.

Ugyan még csak ma kezdtem, de máris őszinte megvetéssel tekintek a bringaúton alvajáró/családdal falanxként hazafele baktató/kutyát sétáltató/makkot gyűjtő*/közvetlenül az út mellé parkoló emberekre, holnap talán a pedagógus-igazságosztó énemet is előveszem és jól lecsengetem őket, miközben a középső ujjammal obszcén mozdulatokat teszek rovarfelszúró tekintetettel egyértelműsítem, hogy mi a helyzet.

*nem azonosítottam pontosan, de feltétlenül a bringaútra kellett gyűjteni, ott lábbal válogatni, egy-kettőt cipősarokkal szétmorzsolni, szomszédnénivel tanakodni felette.

Szokatlan szaga van a hajamnak*, mert financiális okokból sampont váltottam: nekem ugyanis elveim vannak és sokalltam 770 forintot adni teljes áron (eddig valamiért mindig sikerült akciósan venni) a bevált márkáért, úgyhogy vettem 890 forintért másikat**.
Mert nekem elveim vannak.

* Olyannyira, hogy mindig megrettenve fordulok hátra, mert azt hiszem, hogy áll valaki mögöttem.
** Ráadásul férfiváltozatot, mert úgy tűnik, hogy csak férfiak küszködnek zsírosodó hajjal.