Így-úgy több helyről is visszahallottam már, hogy alkalmanként modortalan* vagyok, de úgy érzem, hogy mindenképpen túlzás, ha egy közvetlen kollégával egy adott témáról folytatott, folyamatos levelezésben minden egyes alkalommal rém udvarias köszönési formulákat használunk. Napjában akár tízszer is.

Már ott tartok, hogy a neki szóló levelek írása közben kihúzom magam, barátságosan (de nem tolakodón) mosolygok és érdeklődő arcot vágok, olvasás közben pedig értelmes arccal bólogatok.

* Erről lehet vitatkozni.