Megnyugodtam, a madár felélénkült, ahogy lekapcsoltam a lámpát. A zajokból ítélve evett és ivott, és most szerintem óvatosan széthajtogatja a rácsokat a szökéshez.

Remélem, hogy a karácsonyi ajándékba szánt papagáj a nálunk töltött 3 napja alatt nem a G. horkolását fogja megtanulni, főleg, hogy délután óta szorgalmasan ismételgetjük neki a kaki szót. Ha megtanulná szentestéig, kétségkívül osztatlan sikert aratnánk vele a fenyőfa alatt. 

Bár ami azt illeti, én egyelőre még azért aggódok, hogy egyáltalán túlélje a következő néhány napot, mert enni és inni nem hajlandó, viszont szarni szarik, feszt.