A hézagos anatómiai ismereteim miatt vasárnap este nagyjából két órán keresztül azt hittem, hogy izolált lépvénatrombózisom van.

Pedig ezerszer megfogadtam, hogy soha többet nem guglizok rá tünetekre.

Már annyira unom a munkahelyemen az ostoba fecsegéseket, összeesküvés-elméleteket, migránsozást/zsidózást/szalonnáciskodást, hogy inkább beletemetkezem a munkába.

Mostanában ilyen rémálmaim vannak, hogy felfedezem, hogy rémesen korpás a hajam és hogy úgy megyek a nőgyógyászhoz vizsgálatra, hogy nem mostam meg és nem frizuráztam különös gonddal az altestemet.

Amióta 3 hetente járok a nőgyógyászhoz (és név szerint előre köszönnek a recepción, ami szerintem tök ijesztő, sosem akartam annyit járni egészségügyi intézménybe, hogy megjegyezzék a nevemet), azóta sokat gondolkodom, hogy mik lehetnek az orvosok preferenciái a pácienseik szőrviselési szokásait illetően.