Amúgy meg hesstegmetoo, bár az én történeteim inkább catcalling, semmint valódi, fizikai értelemben vett zaklatás, ettől függetlenül mély nyomott hagyott bennem, amikor kb 15 évesen egy rendezvényen valami fickó mögém állt és alaposan rámarkolt a fehér farmeres seggemre (teszem hozzá, világéletemben a testem méretei miatt aggódtam, és nagy lelki gyötrelmekbe került nekem fehér farmert felvenni, mert folyton úgy éreztem, hogy mindenki a seggemet bámulja és röhög. Monduk ez így 20 évvel később sincs másképp.) Aztán meg egyszer a barátnőm vizsgáztatója simogatta a sötétkék kappa melegítőfelsőm cippzáros részét, míg a barátnőm a vizsga részleteiről egyeztetett a vezetésoktatójával. 16 éves voltam, nemigen tudtam hova tenni, főleg, hogy semmilyen értelemben nem voltam vonzó kamasznak, zsíros arcbőr, kövér test, nevetséges frufru, simán lelógó, hosszú haj, többnyire csúnya farmerben, bő pólókban és az ikonikus kappa felsőmben jártam, bezzeg a barátnőm, karcsú termet, gazella-lábak, szép arc, szőke haj, miegymás. 

Aztán persze voltak a szokásosnak mondható füttyögések, csókollakédes, bámulások, beszólogatások, diszkóban nyomulósok, meg volt két pszichopata, zaklató pasi az életemben, de ők lelkileg zaklattak, nem fizikailag. Szerencsére mindig elég jelentéktelen voltam ahhoz, hogy ne kerüljek bajba, pedig elég bátran vágtam a nagyvárosi életbe (simán éjszakaiztam egyedül, kimentem a Józsira stb.). 

Bár most jut eszembe, hatodikas voltam, amikor egy buszos kirándulás alkalmával egy velem egykorú srác mellém ült és egyszerűen arcon puszilt, amit pofonok osztogatásával honoráltam. Már akkor is felháborított, és nem tudom, hogy ennek van-e köze ahhoz, hogy mindig kibújtam az első randis csókok alól. G. is megmondhatja, hogy hány kilométert kellett lejárnia ahhoz, hogy csókot válthasson velem.

De megdöbbenve tapasztalom, hogy sokaknak semmi se szent és a tízéves unokahúgomra már csorgatják a nyálukat akkor is, amikor farmer térdnadrágban és bő pólóban, loboncos hajjal mászkál, szóval véletlenül sem kihívó, semmilyen értelemben sem.

Nem tartom magam különösebben prűdnek; megfelelő szituáció esetén nyíltan, a dolgokat a nevén nevezve beszélgetek ürítési szokásaimról, szexuális dolgokról, szülésről, hüvelygombáról, menstruációról, de azért azt kezdem túlzásnak érezni, hogy időnként akaratlanul is betekintést nyerhetek óvatlan ismerőseim privát életébe, akik nem túl meggondoltan nyilvános kommenteket hagynak egy intim tölcsért reklámozó facebook-oldalon (vö megfelelő szituáció). Úgyhogy most már tudom, hogy Juditnak problémája van a tölcsér kiszedésével, mert megfelelő technika híján minden olyan lesz.

Vajon miért gyártanak 42-es méretben meglehetősen skinny nadrágokat? 

És én miért veszek ilyet?