Kicsit szarul esik, hogy a gyerekről készült, csodálatosra bjútizott instagram-posztomat a vadidegen követőim szívecskézik, bezzeg a családom többi tagja még kötelességtudatból sem. (Kivéve persze a gyerek apját, akinek kinemondtott parancsba van adva, ha neadjisten elmulasztaná, akkor feltétlenül szólok neki.)
Valami szénhidrátszegény rágcsálnivalót keresek a neten, persze ezer találat, paleo meg szafi, de a vége mindegyiknek az, hogy azért szénhidrátszegény, mert kicsi az adag.
Azt mindig sejtettem, hogy nem lesz egyszerű ügy, részben mert nem vagyok egy Fittipaldi, részben meg mert elég öreg vagyok már ahhoz, hogy beüljek egy pici, levegőtlen és büdös tanterembe, ahol egy kockásinges, kordnadrágos, büdösszájú, kopaszodó ötvenes pasi leereszkedő hangnemben, folyamatosan éreztett felsőbbrendűséggel és enyhe türelmetlenséggel (elvégre ő sem így képzelte el az életét), szexista poénokkal tűzdelve ecseteli a kreszt (amin a hímneműek térdcsapkodva röhögnek, a nőneműek egy része szolgálatkészen kuncog, mert ilyenkor ezt így illik, a másik része meg bólogatva nevet, hiszen nem róluk szól, én meg kiakadva mereszteném a szememet és harapdálnám a számat), miközben a második óra végére fehér nyálhab képződik a szája két sarkában, a hónalja pedig szúrós szagot áraszt a levegőtlen teremben, a kockás inge felett viselt műszálas pulóvertől. *
Arról nem is beszélve, hogy az autósiskolák honlapjairól úgy kell összevadászni az információkat (mit-mikor-mennyi-miért), most például az aggaszt, hogy néhány iskolában utalnak arra, hogy fénykép is szükséges a beiratkozáshoz (de miért?! és néhány helyen miért nem kell? de ha kell, miért nem írják?), de végülis mindegy, mert ebben a néhány iskolában pont elég nevetséges az ügyfélfogadási idő. Amúgy azt sem tudom, hogy az orvosi alkalmasságit hol kell kifizetni (és erről aztán tényleg semmi hír), viszont már most sikerült 142/74-es vérnyomást mérnem magamnak, pedig még csak rágondoltam, hogy elmegyek hozzá. (Aki amúgy már nem azonos azzal a háziorvossal, akihez a terhesség alatt jártam és feszt a vérnyomásommal piszkált, de már akkor nagyokat kell sóhajtoznom, ha elmegyek a rendelő épülete előtt.)
Az is vicces, hogy a Vöröskereszt megyei oldalán sincs túl sok érdemi infó a tanfolyamokról és vizsgákról, de sebaj, végülis semmibe nem kerül írni egy emailt, mondjuk az se kerülne sokkal többe, ha szépen feltennék ezeket, mert hát mire való egy honlap, ha nem erre, de ezek szerint én gondolkodom furán.
A legviccesebb meg az, hogy én, a spúrman, nem az árak alapján rangsorolom az iskolákat, hanem elérhetőség és ügyfélfogadási idő alapján, illetve most már plusz szempont a fénykép (nem)szükségessége, mert arra aztán igazán nem vagyok hajlandó. Nyomtatott igazolványképet? 2017-ben?
Amúgy ez egy általános jelenség, mármint az, hogy a legtöbb honlap csak dísznek van, (mondjuk egy pixeles logóval, meg néhány 2010-ben elavult hírrel) mert pont lényeges dolgok nincsenek fenn, amik miatt cserébe lehet telefonálni (nyilván csomószor foglalt) meg emailt írni és foglalkoztatni e célból Zsófiákat, Krisztinákat és Mancikákat, akik a cigiszünetben dohogva megbeszélik egymással, hogy na, már megint egy barom, aki, és válaszírás közben idegesen kopognak a billentyűzeten a hegyesre reszelt műkörmeikkel, mert nekik sok dolguk van még aznapra.
* Tudom, pont az ilyeneknek találták ki az e-learninget.