Onnan tudom, hogy észrevétlen* megöregedtem, hogy az eddigi években csak csendesen pöfögtem a fesztiválozó ecsetfejűek zombiszerű vonulása láttán és az elektronikus tánczene ideérkező hangsávjai hallatán, de most meg már blogolok is róla. (És este hét körül már cöcögve értekeztem erről a hetvenéves szomszéddal is.)

De aztán arra is gondolok, hogy két-három fröccs (nem sör, kiöregedtem a sörözésből is) után elugrándoznék ott vidáman - elvégre én is ilyet hallgattam annakidején és vannak ismerős nevek a felhozatalból** - hogy utána még három napig sóhajtozva tapogassam partizástól sajgó tagjaimat.

Na, de már csak fél óra. Meg négy nap. 

* Ha esetleg a ráncok a szemem sarkában nem lennének egyértelmű jelei ennek.

** Nem az ilyen Punnany-féle fesztiválkurvákra gondolok.