Most már nem csak a legyek, darazsak és szúnyogok miatt kell zárva tartani a bejárati ajtót, hanem Károly miatt is, aki egy hete kezdte előadóművészi karrierjét a kertben: nyomorúságos kiscica-ábrázattal vernyákolt kétségbeesetten. Persze ki bír ellenállni egy lapos, fekete macska nyávogásának, hát mi biztosan nem, úgyhogy a heti parizerkészletünket* már felzabálta. Tegnap viszont kissé visszaélt a helyzettel, mert mindkettőnk mélységes megdöbbenésére az emeleten, a nászi ágyban leltem rá. A pofáját elnézve nem számított arra, hogy felmegyek, nem is igen akaródzott távozni, de aztán meggyőztem. Egyébként a művész úr fel szokott lépni a szomszédban is, eredetileg pedig a második szomszéd a gazdája, viszont a Károly nevet mi adtuk neki. 

* Leszarom az állatvédőket, nem kap bresse-i csirkét nyersen, ahogy az mostanában divatos, hanem ha jól viseli magát, akkor kap teszkós tápot, meg maradékot. Ha nem kell neki, akkor mehet haza zabálni, elvégre van gazdája, kérjen tőle.