Egyszerűen nem tudom, hogy milyen célt szolgál evolúciósan a premenstruális világvégehangulat. Tényleg, képtelen vagyok elképzelni, hogy bármiféle előnnyel jár, ha az ember lánya bizonyos napokon legszívesebben a gondolataival ölne, egész nap ágyban fetrengene, de természetesen az se lenne jó és mindeközben olthatatlan vágyat érez felfalni nagyjából 4-500 gr szénhidrátot. 

Ha csak arra nem való, hogy az ember lánya elgondolkodjon ezen, és úgy intézze, hogy a következő hónapban már ne menstruáljon. 

Amúgy persze ma kezdődik az egészségügyi tanfolyamom, ami legalábbis végeláthatatlan hosszúságú lesz és még nem is szorongtam azon, hogy idegen helyre kell menni, nálam sokkalta fiatalabb emberek közé (a múltkori kreszvizsga előtt megnéztem az aznapi vizsgázók életkorát, és a 80 emberből én voltam a kilencedik legöregebb, nyilván most sem lesz ez másként). A társasági életemet egyébként jól jellemzi, hogy reggel óta azon gondolkodom, hogy mit vegyek fel az alkalomra, mert tulajdonképpen lassan két éve, hogy senki sem támaszt követelményeket a megjelenésemet illetően. Amióta itthon vagyok, nem voltam olyan helyen*, ahol alulöltözött lettem volna tornacipő-melegítőnadrág-otthoni pólós viselettel (na, nem mintha melegítőben bármikor is megjelentem volna az emberek között), de gondoltam most már illene normálisan, de azért nem túlzón felöltözni, úgyhogy a csudálatos blúzaimat most kihagynám, viszont a G. pólójában meg mégse mennék, de a kettő között valahogy nincsen ruhám. 

Aztán még fel is kéne hívom az autósiskolát, mert zavarbaejtően közel kerültem ahhoz, hogy autóba üljek, de el fogok ájulni a rémülettől, ha közlik, hogy akkor holnap reggel hét óra. 

És most iszonyúan vissza kell fogni magam, hogy ne zabáljak fel egy tábla csokoládét, vagy ami még kínos is lenne: a gyerek kekszkészleteiből egy jelentékeny mennyiséget. 

* Jó, most hazudtam, mert voltam színházban nemrég, ahova pontosan úgy sikerült felöltözni, mint aki évek óta nem járt a falu határain kívül, ezért belepréselte magát az egyetlen sötét színű nadrágjába, meg felvette a fénykorából megmaradt zakóját, amit persze egész este huzigált magán, mert fénykorának méretei még nem egészen azonosak a jelenlegi méreteivel, és arra ne is térjünk ki, hogy a zakó színében és anyagában passzolt-e a nadrággal.