Aki rémesen unatkozik a mostani karanténos időszakban, annak valószínűleg nincsen óvodáskorú gyereke a home office mellé. 

Mert bár jelentős időmegtakarítás a reggeli rutin nagy részének elhagyása (nem kell sminkelni, a hajmosás is tetszőleges ideig kitolható, és nem kell tétován töprengeni a ruháskosár előtt, majd a bejárati ajtóból visszafordulva még háromszor átöltözni), de eléggé megnehezíti a dolgozást, ha közben teljes áhítattal kell gyurmapogácsákat falatoznom, meg izgulnom, hogy az ecsetmosó víz ne a céges laptopra boruljon, meg kielégíteni a gyerek mozgásigényét, mert szegény reggeli közben már körbe-körbe rohangált (amúgy nem szokása), és megakadályozni azt, hogy lehetőleg ne G. videohívásai alatt törjön ki a hiszti. 

Egyébként a karanténnal megvalósulni látszik G. álma az ideális életet illetően: heti egy rövid kimozdulás, ebéd után elfogyasztott pohár sör, fizetett ebéd utáni szunyálás, minimális emberi interakció. Tökéletes.