Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, ami aztán kedden tetté formálódott, és vásároltam magamnak egy hajvasalót, 

én is felröhögtem* 

ezzel együtt pedig egy eddig is létező, de évek óta tudatosan kezelt, erős kontroll alatt tartott para** aktiválódott bennem: bekapcsolva felejtett hajvasaló és lángokban álló ház képe villan fel időnként az elmémben.   

Úgyhogy emiatt ma reggel már visszafordultunk. Mondjuk azt nem árultam el G-nek, hogy miért kell visszamenni, ő meg nem kérdezte.

Amúgy meg valószínűleg valami korai kapuzárási pánikom van, mert néhány napja feltett szándékom, hogy rózsaszínűre festem a hajamat, és már jelentős energiákat öltem a megfelelő árnyalat felkutatásába, de valószínűleg túl gyáva leszek hozzá, pedig itt a sapkaszezon, a sötét napok meg a félkarantén, és még a környezetem is nagyon szupportív. (Ez utóbbi egyébként kifejezetten aggaszt, legalább egy józan hang megpróbálhatna lebeszélni róla, de úgy látszik, nem mondtam még el elég embernek a tervemet.)

* áll alá érő, egyenes hajam van, ami nagyjából mindenféle formázási kísérletnek ellenáll
** Régebben a vasalók miatt szorongtam - sosem hagytam még bedugva; a kezelés pedig rém egyszerű: nagyjából nem vasalok.