Az elmúlt egy hét alatt közel egy kiló össztömegű csokoládét kaptam kedves emberektől, mert kedves voltam.
Most már fitneszbérletet szeretnék.

Ugyan egy ideje várható volt, és számítottam is rá, egy kis félelemmel és izgalommal vegyest, de azért a torkomban dobogott a szívem, amikor ma végre megtörtént és a kolléganőm a szokásos napi kommentszemléjén hangosan felolvasta nekem az én (inkognitóban írt) hozzászólásomat is, mint arra érdemest és egyetértőn bólogatott is hozzá. Tulajdonképpen valahol megható, na.

Természetesen érdeklődve figyeltem és egyetértőn bólogattam is hozzá. Persze azért megfordult a fejemben, hogy ellenérvelnem kellene, de nem akartam meghasonlott lélekkel zárni a napot.

Ismerve az univerzum irántam való mérsékelten készséges hozzáállását és egyensúlyra való törekvését, hát őrülten kíváncsi vagyok, hogy mit kell cserébe majd adnom.

Székesfehérvárról mindig az jut eszembe, hogy űrszelvénybe nyúló fák. Ha meglátom leírva, hogy Székesfehérvár, akkor kimondom magamban hivatalos, de kedves, tévébemondós hangon, szépen artikulálva, hogy űrszelvénybe nyúló fák.