A múlt héten elmentem az orvoshoz, éves szeánszra, ahol a doki diagnosztizált nekem valami kórságot, amin azért gyermeki naivitással csodálkoztam kissé, mert tényleg semmi tünetem nem volt. Felírt rá gyógyszert, kurvaanyázva dohogva kiváltottam, a chö, a semmire 5000 Ft, de hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem az orvos szakértelmét.

Most, a kúra felén túl, örömmel kijelenthetem, hogy végre vannak tüneteim.

Sokat elmond a szellemi állapotomról az, hogy inkább egy munkanapot választottam* holnapra, mint hogy konferenciára menjek, melynek időtartama maximum négy óra, és igazán kellemes időpontban kezdődik. Bár igaz, pogácsa valószínűleg nem lesz.

* Nem is választottam, szinte könyörögtem a kolléganőmnek, hogy menjen el helyettem.

Úgy vélem, hogy a kapcsolatom a fiúmmal új szintre jut majd az éjszaka folyamán. Csilisbabot fogunk vacsorázni.