Mindig is érdekelt, hogy mi jár azoknak az embereknek a fejében, akik különösebb szégyenérzet és szabadkozás nélkül benyitnak egy zárva feliratú ajtón (ennek minősített esete, ha egy olyan ajtón nyitnak be, amin semmilyen információ nincs feltüntetve és/vagy kulcsra van zárva) és belépés után azzal kezdik, hogy "Tudom, hogy zárva vannak, de én csak...".

Amúgy most megint dolgoznom kéne és ez a tény pozitívan hat az (nem)alvási szokásaimra, már amennyiben pozitívnak tekinthetjük azt, hogy legszívesebben az egész napot átaludnám és tudom előre, hogy éveket adnék majd reggel az életemből, ha húsz perccel tovább alhatnék és biztosan nem mosom majd meg a hajamat, mert húsz perccel tovább fogok aludni és késésben leszek, bár a hajmosás mellőzése elsősorban a környezetemnek lesz majd kellemetlen. A munkakedvemet mondjuk az sem erősíti túlságosan, hogy a fiúm hangosan horkol hortyog édesen szuszog mellettem*.

 * Igen, most enyhén feszülten harapdálom emiatt a szám, mert tudom, hogy nem tehet róla, meg amúgy tök cukin dünnyög és mosolyog álmában, amikor a hangeffektek csökkentése céljából kicsit megsimogatom, ami persze az éjszaka előrehaladtával egyre erősebb böködésekig fajul, és mint kiderült, képes vagyok álmomban, alvás közben megrugdosni, amitől persze külön lelkifurdalásom lesz. Mert nem tehet róla.