Bővült azon szavak listája, amelyeket legalább egyszer az életben kontextusba akarok foglalni: bábbőr és hivatásrendiség.

A lista sokáig kételemű volt (kataklizma és a baszk szeparatista), és ezeket aztán sikerült is mondatba és szövegkörnyezetbe helyezni, igaz, azt a beszélgetést, amely során a baszk szeparatistát használhattam, ki kellett provokálnom.

Tökre zaklatott mostanában a munkahelyi életem, lábujjhegyen, futólépéssel járok a mosdóba, nagyon csendesen beszélek, a fal mellett közlekedek lesunyt fejjel, nem veszem fel a szemkontaktust, hogy ne hívjam fel magamra a szomszéd irodában dolgozó kolléganő figyelmét, mert feltett szándéka, hogy megmutatja a svájci körutazásán készített képeket. Minden nap fenyeget biztosít arról, hogy nemsokára végez a képek átválogatásával, mert azt azért ő is érzi, hogy az elkészült 2500 (nem becsült mennyiség, tényleges) kép kicsit sok megmutatni. Most már tesztdiavetítéseket készít és félek, hogy nemsokára rá kell szánnom az ebédidőmet erre. Biztosan nagyon érdekes lesz.

Nem értem egyébként, mert én direkt nem mutogattam esküvői fotókat (csak ha külön kérték), bár igaz, hogy összesen készült vagy 150 kép, ebből maximum 10 mutogatható.

A munkahelyemen jelenleg egy Káma Szútra társasjátékot nézegetünk éppen, igaz spanyol nyelvű, de az ábrák egyértelműek.