Ma bebizonyosodott, hogy nem volt öncélú tékozlás megvenni a csodás piros kabátomat, részben mert meglepően sokat hordtam eddig, részben meg azért, mert a liftajtót pontosan arra az árnyalatra festették reggel fél 8-kor, mint a kabát színe. 

Amúgy most egy fekete nadrágot dobhatnék ki.

Persze a megfelelő tájékoztatás megvolt erről a már pórul járt lakók festékes ujjlenyomataival tarkított feliratok formájában, de miközben csomagokkal megrakva próbáltam bepasszítani a babakocsit* a liftbe, és szimultán egy idős néni sopánkodására magyarázkodtam, hogy nem, a kicsi baba nem halt meg szélben és néha akkor is muszáj kimozdulni, amikor csúnya az idő**, hát pont nem voltam elég ügyes, meg mondjuk nem volt meg a baleset elkerüléséhez szükséges negyedik kezem.

* Hála a szovjet praktikumnak, ez csak egy bizonyos szögből lehetséges, valamint minimum két kéz és némi ügyesség nélkülözhetetlen.

** Jó, ma pont kuponozni mentem, de mindenkinek kell egy hobbi.