A gyalázatos személyes kapcsolataimra panaszkodom folyton (főleg magamban, mert gyalázatosak a személyes kapcsolataim), aztán mikor egy kicsit felpezsdülne a dolog, és eljönnének a városba, ahol mostanában élek, akkor meg jó előre elkezdek sóhajtozni, mert ki kell takarítani, mert be kell lapátolni a gyerekjátékokat a ládákba, mert időzíteni kell a mosással, hogy ne a száradó nagyibugyijaim* lógjanak a vendégek arcába, mert főzni kell, mert főzni kell x főre legalább x+kétfélét az eltérő igények miatt, mert késni fognak, mert aztán úgyis lemondják vízóraleolvasó/betegség/időjárás/csillagok állása/nálam sokkal jobb program miatt, mert izgulok, hogy a gyerek ne a legdurvább hisztirohamaival vigye el a műsort. 

Amúgy szerintem elkezdek instagramra fotózgatni, mert baromi jól néz ki megfilterezve az új terítőm.

* Többé-kevésbé rámjönnek a szexi(bb) koromban vásárolt szexi(bb) bugyik, de valahogy a melegítőnadrág alá tök feleslegesnek érzem kiöltözni.