Tegnap óta egy ártatlan gondolatkísérlet miatt azon szorongok, hogy hogyan fogom felnevelni a három gyerekünket úgy, hogy nekem biztosan nem lesz állásom, kivéve ha letagadom a végzettségemet és megtanulom hibásan leírni a nevemet és elszegődök valamelyik autóipari céghez összeszerelni. 

Bár most nézegettem az autósüléseket, és amennyibe kerülnek, egészen biztosan nem lesz három gyerekünk*. 

* Mivel kis korkülönbségben gondolkodunk, tekintve hogy én sem leszek fiatalabb, ezért egyidejűleg három kellene, bár ennyihez meg már egy új autó is.  

No, nem mondhatja senki, hogy az anyaság mellett elfelejtek önálló, saját vágyakkal és gondolatokkal rendelkező ember* lenni, úgyhogy önmegvalósításból vettem magamnak egy piros átmeneti kabátot**. 

* Először a nő szót akartam használni, de fura lenne ez a mostani, genderizmussal terhelt időkben. Egyébként alapvetően feminizmus-szimpatizáns vagyok, de zsigerből tiltakozom a feminista címke ellen, de majd egyszer kifejtem ezt.

** A piros és az átmeneti jelleg külön-külön, legalább 10 éve szerepel a vágyaim listáján, és általában úgy volt, hogy mire találtam volna megfelelő árú és fazonú átmenetit, addigra az időjárás változásai miatt okafogyottá vált a beszerzése, a piros részt meg szerintem nem is kell magyarázni.