A testalkatom lassan modelli méreteket ölt, csak nekem a legvékonyabb részem 90 centis, nem a mellem és a csípőm.

Na, komolyan, ha nem pár nappal ezelőtt írom meg a posztot a vendégvárás bonyodalmairól, akkor nem szólok semmit. 

Tegnap reggel ötkor  - csak mondom, rohadt sötét van mostanában olyankor - fürgén kikeltem az ágyból, sürögtem-forogtam, így reggel kilencre megfőztem a húslevest, sütöttem csirkét, készítettem salátát és megfőztem a krumplipüré alapanyagait, összepakoltam, felporszívóztam, felmostam és épp a hajamat szárítottam, mikor jött a telefon, hogy a vendégek lemondják a látogatást. 

Nem volt őszinte a mosolyom.

A gyalázatos személyes kapcsolataimra panaszkodom folyton (főleg magamban, mert gyalázatosak a személyes kapcsolataim), aztán mikor egy kicsit felpezsdülne a dolog, és eljönnének a városba, ahol mostanában élek, akkor meg jó előre elkezdek sóhajtozni, mert ki kell takarítani, mert be kell lapátolni a gyerekjátékokat a ládákba, mert időzíteni kell a mosással, hogy ne a száradó nagyibugyijaim* lógjanak a vendégek arcába, mert főzni kell, mert főzni kell x főre legalább x+kétfélét az eltérő igények miatt, mert késni fognak, mert aztán úgyis lemondják vízóraleolvasó/betegség/időjárás/csillagok állása/nálam sokkal jobb program miatt, mert izgulok, hogy a gyerek ne a legdurvább hisztirohamaival vigye el a műsort. 

Amúgy szerintem elkezdek instagramra fotózgatni, mert baromi jól néz ki megfilterezve az új terítőm.

* Többé-kevésbé rámjönnek a szexi(bb) koromban vásárolt szexi(bb) bugyik, de valahogy a melegítőnadrág alá tök feleslegesnek érzem kiöltözni.