Nincs rá időm, majd jövő héten, ráér még... Időhiány: mindig ez volt az alapvető érvem, és igyekeztem is megindokolni, hogy éppen miért nem érek rá angolul tanulni, fodrászhoz menni stb, de most már én magam is kezdem megunni. 

Szóval következzen a lista, amit még az idén be akarok fejezni/el akarok kezdeni.

- bejelentkezni nőgyógyászhoz (most magamat nyugtatgatom, hogy hát ez rém bonyolult, mert ugye a ciklusom, miegymás, de valójában picit félek. Nem a nőgyógyásztól, nem a vizsgálattól, hanem az eredménytől.)

- beiratkozni autósiskolába, lehetőleg még az idén lezavarni a kreszt. (Bár erre elég kevés az esélyem, de ha áttolódik januárra, nekem az is jó. Ehhez sem kellene túl bonyolult dolgot tennem, de mentségemre legyen mondva, még csak pár hete választottam ki a sulit és ahhoz, hogy ügyfélszolgálati időben meg tudjak jelenni és a gyerek ne bégessen a fülembe, ahhoz G. is kell.)

- kirámolni a beépített szekrényt és nem hordott ruhákkal kezdeni valamit, ami nem azt jelenti, hogy új  szempontok alapján átválogatom és más sorrendben gyömöszölöm dobozokba, amelyeket visszateszek a szekrénybe.

- lefogyni 4 kilót. Nagyon vicces, hogy nagyjából ez tűnik a legkönnyebben kivitelezhetőnek, mostanában szeretek járni tornázni, na.

- nekiugrani a nyelvtanulásnak, kötetlen formában, podcastek, könyvek, miegymás

- minium heti három alkalommal karikázni a karcsú derék és lapos has érdekében, ha már megvettem nagy buzgalmamban tavasszal

- átválogatni a többezer fotót, ami az elmúlt másfél évben készült, lassan kevés lesz a 15 gb, amit a gugli ad és kitörölgetni a sohabenemfejezett blogbejegyzéseket. Vagy esetleg befejezni, de törölni reálisabb

Most hirtelen ennyi, nincs időm többet írni, mert mennem kell csavarogni a gyerekkel.

Na, megvan az újabb embertípus, akitől a hideg kiráz: az önjelölt írók, akiket a kicsit egyszerűbb emberek még éltetnek is.

Az ilyen emberek feltűnése nagylétszámú közösségi csoportokban valószínű, ahol álirodalmi stílusával és gyakori posztjaival (jellemző, hogy kezdetben valami újat, relevánsat posztol, majd a pozitív fogadtatás után bedob pár zsengét, amit évek óta az irasaim.docx mappában tárol) néhány nap alatt ismertté válik. Kialakul egy rajongótábora, jellemzően olyan emberekből, akik valószínűleg nem sokat olvashattak addigi életükben, mert akkor hamar észrevennék a terjengős, mesterségesen felduzzasztott mondatokat, a gyakran nem odaillő, rosszul használt kifejezéseket, a mondattani helytelenségeket, apróbb helyesírási hibákat, lopott fordulatokat. Stílusukra elsősorban humorosnak szánt modorosság jellemző*, ez főleg kínosan dagályos, végtelenül hosszú körmondatokban nyilvánul meg, amelyek között elveszik a lényeg, azaz a írás végére érve pont a sztori hiányzik, a csattanó, a felismerés, hogy miért is született a mű. 

* Egyébként imádom a valóban humoros modorosságot, például magamat a jobb napjaimon (nagyon sok vicces posztom van fejben), meg főleg a G.-t, aki mestere ennek, elmondhatjuk, hogy legelőször kifinomult modorossága kötötte gúzsba a szívemet.

Az új alapozóm ügyesen eltünteni azokat a piros foltokat az arcomon, amiket az új alapozóm okozott.