A tegnap legszürreálisabb pillanata nem az volt, amikor a stoptáblánál szépen kicsorogtam a forgalomba, majd a helyzetet úgy próbáltam megoldani, hogy úgy tettem, mint aki ott sincs (levettem az összes lábam a pedálokról és szerintem a kormányt is elengedtem és roppantul bíztam benne, hogy mások megoldják helyettem), hanem az, amikor a tornán (ahova két kihagyott hónap után újra elmentem) az öltözőben az egyik lány cinkos mosollyal gratulált, és én éreztem már, ez rém kínos lesz, és nem csak azért, mert épp egy bugyiban ültem a padon. Így inkább úgy tettem, mintha nem hallottam volna, de újra megismételte a gratulációt. Mondtam neki, hogy köszönöm, bár ez attól is függ, hogy mihez gratulál éppen (itt még halvány remény élt bennem, hogy a házhoz, mert régebben beszélgettünk a témáról, meg egy tornásztársunk segített a banknál), de aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a babához. Éreztem, hogy megfagy a levegő az öltözőben (hat másik, alig ismert nő hallgatta a párbeszédet), mikor bejelentettem, hogy ahhoz igazán nem szükséges gratulálni, mert nem úgy alakult. 

Egy közepesen tapintatos ember szerintem erre úgy reagálna, hogy vörös fejjel, zavartan meglapogatja a hátamat és mormol egy közhelyes jajjnagyonsajnálomotneharagudjot, a kevésbé tapintatos csaj ehelyett tovább firtatta a dolgot. Igyekeztem a testbeszédemmel tudtára adni, hogy erről nem pont most, nem pont itt és nem pont vele szeretnék beszélni, ezt észlelte is és felkiáltott, hogy látja, mennyire megviselt a dolog. Majd folytatta tovább a kérdezősködést.

Mivel nem akartam modortalannak tűnni, ezért szűkszavúan válaszolgattam, egészen addig, míg azt nem mondta, ő rémesen parázik a csok miatt bevállalt harmadik gyerek miatt, hiszen lassan 36 lesz, ekkor közöltem vele, hogy én is annyi vagyok, viszont innen már csak röhögni bírtam. Tegyük hozzá, nem túl őszintén.

Egyébként nem tabu és nem titok a téma, ha valaki igényli, akkor szívesen beszélgetek vele erről, de lehetőleg nem úgy, hogy épp izzadt fejjel, egy szál bugyiban ülök néhány idegen között, akik nem feltétlenül, vagy maximum  egy katasztrófaturista szintjén kíváncsiak a dologra.