Szóval úgy esett, hogy egy zavaróan közeli pillanatban költöznünk kell, mert úgy esett, hogy - még mielőtt felmondtunk volna - felmondtak nekünk. 

A terminus valamivel rövidebb, mint amit mi kitűztünk volna, ezért most - belépő szintű Stockholm-szindrómásként* - párás szemmel, nosztalgikusan hallgatom az egyébként meglehetősen utált autózajt és szívom a szomszéd sokkal jobban utált cigifüstjét, miközben levegő után kapkodva pánikolok, mert még nincs kezünkben a kulcs és nem ástuk meg a gödröt a kerti budinak, mert a fürdőszoba jelenleg annyira undorító, hogy kezet mosni se szívesen mennék be.

És valahogy addig jogsit is kéne szereznem. (Szíves megnyugtatásul: nem fogok.)

* Még az otp-s bankkártyámat is bánatosan szemlélem (bankot váltottunk), holott némi vad gyűlöleten kívül, amit a számlakezelési/utalási díjak láttán érzek, semmi más érzelem nem fűz hozzájuk.