Vajon nalam meg a godor alja is gorongyos?

Igen, vezetni indulok.

Nem elég, hogy a mindennapi teendők, a költözés, a szekrényemből kilógó ruhák, a szelektálás nyomasztó terhe sötét fellegként ül a vállamon, most meg még a google is baszogat, hogy tegyek rendet. 

Van egy házunk.
Meg 15 év adósságunk.

Az MP-projekt elindult, stílusosan a fürdőszobával kezdünk.

Szóval úgy esett, hogy egy zavaróan közeli pillanatban költöznünk kell, mert úgy esett, hogy - még mielőtt felmondtunk volna - felmondtak nekünk. 

A terminus valamivel rövidebb, mint amit mi kitűztünk volna, ezért most - belépő szintű Stockholm-szindrómásként* - párás szemmel, nosztalgikusan hallgatom az egyébként meglehetősen utált autózajt és szívom a szomszéd sokkal jobban utált cigifüstjét, miközben levegő után kapkodva pánikolok, mert még nincs kezünkben a kulcs és nem ástuk meg a gödröt a kerti budinak, mert a fürdőszoba jelenleg annyira undorító, hogy kezet mosni se szívesen mennék be.

És valahogy addig jogsit is kéne szereznem. (Szíves megnyugtatásul: nem fogok.)

* Még az otp-s bankkártyámat is bánatosan szemlélem (bankot váltottunk), holott némi vad gyűlöleten kívül, amit a számlakezelési/utalási díjak láttán érzek, semmi más érzelem nem fűz hozzájuk.