Aztán vannak ám még jóval kisebb volumenű projektjeim is, mint amiket az előző posztban említettem, de engem ismerve, ezeknek a megvalósulása sem kevésbé sci-fi, simán előfordulhat, hogy jövő ilyenkor bekopizom ugyanezt a bejegyzést, de azért a listámon szerepel, hogy végre elmegyek ir-vizsgálatra, meg hogy levágatom a hajam, mert rémesen hullik (és esetleg gyakrabban is mosom, mint mostanában szoktam), meg végre visszaviszem a könyvtárba a könyveket, és rendszerezem a fotóimat a felhőben is. 

Hátha ez már a mi évünk lesz.

Hátha végre lefogyok, hátha megszerzem a jogsit és/vagy megtanulok vezetni (a kettő nem ugyanaz), hátha nyerünk a lottón, hátha végre rendes barát leszek. Hátha végre megbeszéljük a problémáinkat és hátha végre kevesebbet veszekszünk.
Hátha türelmesebb leszek a gyerekkel és hátha végre vége lesz a dackorszaknak. 

Ha az év első napja bármiféle iránymutatást jelent a többi napra nézve, akkor elég gyászos évnek nézünk elébe, én ugyanis egész nap pizsiben (melltartó nélkül) lófráltam fel-alá, időnként zabáltam egy keveset, meg hát a közhangulat sem volt éppen ünnepi, viszont ezt ellensúlyozandó, lencsét etettem mindenkivel és még a három napja száradó ruhákat sem szedtem le, mert hátha. Úgy vélem, a magam részéről mindent megtettem, most jöjjön a sors/univerzum/jószerencse/isten stb*.

*Kinek-kinek hitére és ízlésére bízva.