A gyerek, aki pontosan egy éve rágja a fülemet minden nyomorult kedden (és teljesen random időpontokban) azért, hogy járhasson az oviban zumbára* (kiscsoportosokkal nem foglalkoztak), most, amikor végre elérhető közelségbe került számára (amennyiben a koronavírus keresztül nem húzza ezt az ovis évet is), kijelentette, hogy nem is akar menni, mert biztosan hangos lesz a zene. És az őt - aki egyébként üvöltve beszél és az ordító bogyóbabócát is tátott szájjal nézi -, rettenetesen fogja zavarni.

* Életem legkínosabb élményei közé tartozik az első és egyetlen zumbaórám, és családilag egyébként sem vagyunk azok a kifejezetten zumbás alkatok, szóval teljesen értetlenül álltam eddig a vágyai előtt.