Most azon gondolkodtam, hogy vérnyomáscsökkentőt mennyire okos dolog az utolsó korty kávéval leküldeni.

Újra iskolásnak érzem magam, amikor reggel fél 7-kor, közvetlenül indulás előtt írom meg a házimat, azaz töltögetem a magzatmozgás-számláló naplómat, aminek egyébként a világon semmi értelme nincs.

Tegnap óta legalább fél kilót híztam - az orromra. 

A nap kérdése az, hogy a petrezselymes krumplinak miért van pipitérszaga, ami amúgy nem rossz, de fura.

Elég buta evolúciós megoldás, hogy egy légy simán betalál egy bukóra nyitott ablakon, de 20 perc kétségbeesett vergődés után sem talál ki két sarkig tárt ablakon.

Azt hiszem, hogy sokat elmond a telefonálási szokásaimról, hogy a leggyakrabban hívott számok között a szülésznő és a nőgyógyász szerepel, és nem tartok velük napi telefonos kapcsolatot.

Sajnálom, hogy nem hallgattam az égi jelekre, de mikor többheti hiábavaló keresgélés után sajnos mégis megtaláltam a DM-ben a sminkfixálót, akkor megvettem. 

Talán a lila szemhéjpúder után (akciós volt!) ez a következő legfeleslegesebb sminktermék, amit valaha életemben vásároltam. Azért kapta a második helyet, mert a szemhéjpúdert még ki se próbáltam, míg ezt már igen. De legalább jó az illata.

Egy tétel kipipálva a bakancslistámon*: 

Megpucoltam a konyhaablakot. 

* De utálom ezt a szót.

Úgy tűnik - bármennyire is nem akartam - , hogy három héten belül Lady Vengeance szabadságra megy, és az azt követő egy hónapban végleg felfalja Mrs. Samsa. A rendes és a terhes énem kezd összemosódni, többek között ezért nem írok sem ide, sem oda mostanság, mert már engem is kezd zavarni, hogy minden evilági dolgomba belekerül a gyerektéma, és a nap során folytatott munkahelyi beszélgetések jelentős része is erről szól.

Bár ezt a másik blogba kéne, de ideírom, hogy új tartalmat nyert a "nem tudok mit felvenni" kifejezés. A hétvégén legalább egy méretet növekedtem (és ennek nem sok köze van a táplálkozásomhoz), úgyhogy már a cipőválasztás is nehézségeket okoz. Ma reggel egészen komolyan elgondolkodtam, hogy melegítőnadrágban, macis papucsban és G. egyik pólójában jövök dolgozni, de azért győzött bennem a nő*, és 15 perc alatt belepasszíroztam a dagadt altestemet egy fosbarna** kölcsönnadrágba, hogy a következő akadály leküzdésén gondolkodhassak: milyen felsőrész alkalmas arra, hogy testemet óvja a zord reggeli időjárástól, és hát mit mondjak, nincs sok ilyen.

* Azt akkor nem is mesélem, hogy a reggeli hajmosást szárazsamponnal végeztem, amiről csak az indulás előtti másodpercekben derült ki számomra, hogy fehér bevonatot képez a hajkoronám bizonyos részein.

** Gyűlölöm a barna ruhákat, ráadásul annyira jól állnak a földszínek, hogy legutóbb, mikor ez volt rajtam (egy zöld csíkos felsővel), a főnököm haza akart küldeni pihenni, mert nagyon szarul nézek ki, biztosan beteg vagyok.