Bővült azon szavak listája, amelyeket legalább egyszer az életben kontextusba akarok foglalni: bábbőr és hivatásrendiség.

A lista sokáig kételemű volt (kataklizma és a baszk szeparatista), és ezeket aztán sikerült is mondatba és szövegkörnyezetbe helyezni, igaz, azt a beszélgetést, amely során a baszk szeparatistát használhattam, ki kellett provokálnom.

Tökre zaklatott mostanában a munkahelyi életem, lábujjhegyen, futólépéssel járok a mosdóba, nagyon csendesen beszélek, a fal mellett közlekedek lesunyt fejjel, nem veszem fel a szemkontaktust, hogy ne hívjam fel magamra a szomszéd irodában dolgozó kolléganő figyelmét, mert feltett szándéka, hogy megmutatja a svájci körutazásán készített képeket. Minden nap fenyeget biztosít arról, hogy nemsokára végez a képek átválogatásával, mert azt azért ő is érzi, hogy az elkészült 2500 (nem becsült mennyiség, tényleges) kép kicsit sok megmutatni. Most már tesztdiavetítéseket készít és félek, hogy nemsokára rá kell szánnom az ebédidőmet erre. Biztosan nagyon érdekes lesz.

Nem értem egyébként, mert én direkt nem mutogattam esküvői fotókat (csak ha külön kérték), bár igaz, hogy összesen készült vagy 150 kép, ebből maximum 10 mutogatható.

A munkahelyemen jelenleg egy Káma Szútra társasjátékot nézegetünk éppen, igaz spanyol nyelvű, de az ábrák egyértelműek.

Ma reggel legalább négy magneB6-ot kellett volna bevennem. Úgy kezdődött, hogy nagyon esett az eső és az efelett érzett bánatomat az sem igazán enyhítette, hogy ugyan van egy szép, bordó, időjárásálló esernyőm, de ez a kocsi csomagtartójában van, tőlem nagyjából 5 km-re. Aztán meggyűlt a bajom a járókelőkkel, akik pedig igazán kevesen vannak a városban, ahol élek. Mármint nem egy zombivárosban lakom, csak az általam járt útvonalon viszonylag kevesen közlekednek, általában kacsát többet látok, mint embert, pláne mióta előjöttek az idei kiskacsák is.

Úgyhogy most letörten üldögélek (pedig még a cipőm se vizes, mert direkt magassarkút vettem az eső miatt) a munkahelyemen és azzal próbálom felvidítani magam, hogy a leendő bringám* leendő színét tervezgetem. (Vázfestésről eddig szó se volt, ezt még valahogy majd be kell adnom a férjemnek.)

* Kapok egy használt bringát, ingyen.

Eszembe jutott* Eszter, így írtam neki levelet.

*A fiúmmal férjemmel a munkahelyi lábszagról, illetve annak a személyiségre, a munkamorálra és az emberi kapcsolatokra gyakorolt destruktív hatásairól értekeztünk épp.

Az osztálytalálkozókban valahogy mindig rettenetesen feszélyez, hogy legalább egy hónappal előre meg kell rendelni a menüt.

(Most mondjuk csak egy héttel előre, de így is rémesen nyomaszt.)

..., hogy egyszer majd Fluor* koncertjére kívánkozom. És ezt hangosan ki is mondom.

* Technikailag Wellhello, de mindegy.

Itt hever egy félig kész poszt az esküvőről, de most sem fogom befejezni, mert az foglalkoztat nagyon, hogy vajon miért csak az egyik hónaljam büdös?

Tegnap meghúztam a mutatóujjamat seggtörlés közben.

Igazán nem hétköznapi a nászutunk: a fiúm férjem épp egy komposztáló deszkáit festi szarbarnára.