A vég felnőttség talán valahol ott kezdődik, amikor szombat éjjel, fél 12 felé, az első álmodból ébredve felhívod anyádat, aki bulizni ment a (nálad fiatalabb) barátaival és hazaérkeztének várható időpontja felől érdeklődsz kissé pikírt stílusban, majd kérdésedre meglepő fordulatként egy ismeretlen, (anyádhoz mindenképpen) fiatal férfihang Orbán Viktorként mutatkozik be.

Persze anyám a bulizós koromban sosem hívott fel telefonon és nem csak azért, mert akkoriban még nem volt mobilom.