Már tudom, hogy mit akart üzenni az univerzum a tegnap drámai hirtelenséggel lezúduló monszunnal. Azt, hogy mindig legyen nálam esernyő és váltózokni. A strandon is.

Bár ezt szerintem inkább anyám akarta üzenni, összehúzott szemmel, "látodelőremegmondtamédeslányom" arckifejezéssel: gyermekkorom kiruccanásaira mindig külön zacskóba csomagolt váltózoknit ("Bármi történhet!" - mondjuk kifejezetten érdekelne az a kritikus helyzet, amiben egy tiszta, száraz zokni a megoldás...) kellett vinni, a hátizsák mélyére süllyesztve meg óvszerre hasonlító esőkabátot (zacskóban, nyilván) és természetesen zacskó is volt a vizes holmiknak, meg zacskó - bárminek. Nem mintha az összes többi holmi, egyesével nem lett volna külön zacskóba csomagolva. (Az Olympos citromleves-flakonba csomagolt teának/narancslének minimálisan két zacskója is volt, az üveg nyakára gondosan befőzőgumival ráfogatva, ami szükségtelen elővigyázatosság, tekintve hogy amúgy is minden be volt zacskózva.)