Amúgy nem csak avokádót nevelünk mostanában, hanem esküvőt is szervezünk. Szükségesnek tartom tisztázni (a tapintatlanabb népek úgyis rákérdeznek), hogy nem vagyok várandós, hanem alapértelmezetten kövér, szóval a váratlannak tűnő nász nem sürgető kényszer, sokkal inkább a kormány által belengetett, friss házasoknak járó havi 5000 Ft-os adójóváírás eredménye őszinte és tiszta szerelemből fakadó vágy a családalapításra.

Egészen addig tök jó ötletnek tűnt ez az esküvő-dolog, míg első nekibuzdulásunkban költségvetést nem készítettünk, mert onnantól már főleg inkább roppant költségesnek látszik, mint jópofának, pedig sem székszoknya, sem galambreptetés nem lesz (legalábbis ami rendszertanilag a madarak osztályába sorolt galambok ég felé bocsátását illeti, viszont az alvégen lendületesen távozó bélgáz nemlegességéről nem vagyok meggyőződve.) 

A szervezéshez való hozzáállásunkat remekül tükrözi a megállapodásunk: amit nem lehet emailben  (fontos dolog esetén, kivételes helyzetben esetleg telefonon) elintézni, az nem lesz.