A fiúm* tök türelmesen nézte végig, ahogy csövesszatyrokba dobálom az elmúlt 10 év lomjait**, bár egy rángás azért átfutott az arcán, amikor a szatyorgyűjteményemet*** meglátta. Higgadtan viselte, hogy egy hét alatt másodszor tömtük meg teljesen a kocsit és amikor ma ötödjére másztunk fel a másodikra a holmikkal, és még nagyjából három forduló hátravolt, akkor is elég meggyőző arccal állította, hogy nem bánta meg. Asszem szerencsém van vele.

Hát elköltöztem. Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz, bár azért titokban most sírtam egy kicsit, de szerintem főleg azért, mert dacára az erőfeszítéseimnek, még mindig elég kétségbeejtő a helyzet.  

* Technikailag a vőlegényem, de ez a státusz fura és ha minden jól megy, nem tart sokáig.

** Nézőpont kérdése, nekem az elmúlt 10 évet jelenti. Jelentette.

*** Meg tudom magyarázni. Ésszerűen. És a nagy részét kidobtam.