Remekül jelzi a munkahelyi erőviszonyokat (és a rossz megítélésemtől való félelmeimet), hogy amikor a karantén utáni első irodai napomon találtam egy március óta a fiókomban diszkréten rohadó almát, inkább elraktam a ridikülömbe és hazahoztam, mert nem mertem kidobni az irodai kukák egyikébe sem. Kicsit félek a takarítóktól, na. 

Ez egyébként nem új dolog, mikor az ősidőkben elkezdtem dolgozni a cégben, akkor is több összetűzésem volt a takarítás miatt (értsd: paráztam tőlük, mert jeleztem a néhány észrevételemet).