Veronika nem csak meg akart halni, hanem meg is halt, béke poraira, bár szerintem egy darabig ellesz még az asztalon, tulajdonképpen csak rendes fényben látszik, hogy nem él, az meg mostanában úgysem sok van, az asztal is elég nagy, szóval elfér. Egyelőre az avokádó sem látszik dúsan tenyészni, lehet, hogy rossz a csíje az asztalnak.

Az esküvős projekt valahogy leállt, dacára annak, hogy az egyik barátnőm gyakorlatilag csak időpontokat nem foglalt nekem ruhaszalonokban (előbb le akarok fogyni 10 kilót, hétfőn kezdem, de holnap még sütök egy almás pitét), egy másik meg felajánlott 18 darab meghívó feliratú matricát a meghívókhoz, ha esetleg az érintetteknek az átadás kontextusából és a boríték nem postai szabvány méretéből és anyagából nem jönne le, hogy az egy meghívó, szerintem mondjuk 18-nál több nem is igen kell majd. 

Na jó, igazából Kovács József ajánlatára várunk az étteremből, ami az elmúlt négy hétben nem érkezett meg, a spam mappába sem. Kezdek aggódni, hogy esetleg történt valami Kovács úrral, mert semmi esetre sem szeretnénk elutasításként értelmezni azt, hogy nem válaszolnak.

Ha ez nem jön össze, akkor tökre tanácstalanok leszünk, mert azzal a hellyel minden stimmelt volna, de ha más nem, majd szállásuk lesz a vendégeknek, enni meg mindenki hoz magával, vagy rendelünk pizzát. Ez, tekintve a szűkös anyagi lehetőségeinket, nem is elvetendő amúgy, majd arra fogom, hogy az esküvő témája Olaszország*.

* Az esküvő tematikája számomra egy nemrég felfedezett világ, tök véletlen jutott tudomásomra egy szakmai blogból. A mienk lehetne például templomegere témájú.