Amúgy nem csak avokádót nevelünk mostanában, hanem esküvőt is szervezünk. Szükségesnek tartom tisztázni (a tapintatlanabb népek úgyis rákérdeznek), hogy nem vagyok várandós, hanem alapértelmezetten kövér, szóval a váratlannak tűnő nász nem sürgető kényszer, sokkal inkább a kormány által belengetett, friss házasoknak járó havi 5000 Ft-os adójóváírás eredménye őszinte és tiszta szerelemből fakadó vágy a családalapításra.

Egészen addig tök jó ötletnek tűnt ez az esküvő-dolog, míg első nekibuzdulásunkban költségvetést nem készítettünk, mert onnantól már főleg inkább roppant költségesnek látszik, mint jópofának, pedig sem székszoknya, sem galambreptetés nem lesz (legalábbis ami rendszertanilag a madarak osztályába sorolt galambok ég felé bocsátását illeti, viszont az alvégen lendületesen távozó bélgáz nemlegességéről nem vagyok meggyőződve.) 

A szervezéshez való hozzáállásunkat remekül tükrözi a megállapodásunk: amit nem lehet emailben  (fontos dolog esetén, kivételes helyzetben esetleg telefonon) elintézni, az nem lesz.

Azt hiszem, hogy nem az a leghatékonyabb módja a költözésnek, hogy egyszerre mindent kipakolok a lakás közepébe, majd iszonyodva nézem a holmimennyiséget (hajjaj, a fiúm nem is sejti), majd két órányi kétségbeesett próbálkozás után elmegyek szombatestézni, hogy aztán másnap reggel, félig törött nagylábujjal újfent kétségbeesve üljek a halmok tetején és várjam a fiúmat. (Aki még nem sejti, hogy például csak a könyveim töltenek meg három hatalmas hajléktalanszatyrot.)

Avokádót nevelünk. Tényleg.

Azért kicsit furcsa volt, amikor a vonaton, ismeretségünk negyedik percében egy ártatlan külsejű fiatalember fejtegette arról a véleményét, hogy a ruházatomhoz (elöl hímzett pamutpóló, c&a, 2000 Ft, semmi népieskedés, csak pár virág) sokkal jobban illene egy Wass Albert vagy egy Nyírő József könyv, a Wall Street farkasa helyett, amiben bizonyára jobbára csak a mocsok van.

Sajnos éppen le kellett szállni, így nem oszthattam meg vele azt a félmondatot, ami Nyírő Józsefből számomra megmaradt: "...ez az eltenyészett félbarom, kinek teher és szégyen a léte, ez a dudvák közül előmászott torz nyomorúság..."