Megfelelően napos időjárás esetén jövő hét közepén leszüretelhetjük az erkélyen a vihart és két hét aszályt is túlélő jószágainkról a paradicsomot.

Mind a három darabot.

Eredetileg egyébként négy volt, de az első már a héten megérett, ha már ugye megnőni nem nőtt. Mondhatom, nem mostanában ettem az elégedett gazda önelégült mosolyával és ilyen kéjes örömmel egyetlen falatnyi paradicsomot.
Mindent egybevetve pénzügyileg ugyan nem érte meg befektetni vetőmagba, földbe, cserepekbe és vízbe a némi optimista becsléssel nettó 30 dekányi végeredményért, de az erkölcsi győzelem mindenesetre a miénk. (Gondolom jövő tavasszal csak a szépre fogunk emlékezni - fejenként két apró paradicsom - és újra belevágunk.)

A dolog jó oldalát nézve legalább most nem kell kétségbeesve kutatnom az internetet a Tökéletes Paradicsomszósz receptje után és kitalálnom, hogy egy paradicsombefőzésre kevésbé alkalmasan gépesített konyhában mivel oldjam meg a passzírozást (egyébként nem habozok kreatívan, ámde nem feltétlenül rendeltetésszerűen felhasználni tárgyakat és eszközöket a céljaim elérésének érdekében) és megelőztem néhány apróbb háztartási balesetet is.