Arra a megállapításra jutottam, hogy a (nagyon sokat) fizetős egészségügy tulajdonképpen csak annyiban különbözik az államitól, hogy egy bőrkanapén szorongok várok a bejelentkezett időponthoz képest egy órát, nem egy műanyagszéken.
Még sosem fizettem azért, hogy valaki bekukkantson a vaginámba.