Ugyan világmegváltást nagy bölcsen mára nem terveztem, de annál azért többet akartam, mint hogy - kis túlzással - egész nap félig a felmosóvödörbe* lógó fejjel küszködjek a hányingerem éppen aktuális hullámaival.

Ez egy magamfajta hányásfóbnak igazán lélekerősítő elfoglaltság.

* Háztartásunkban nem található lavór, az ideális példány kiválasztása nem egyszerű feladat.

Arra a megállapításra jutottam, hogy a (nagyon sokat) fizetős egészségügy tulajdonképpen csak annyiban különbözik az államitól, hogy egy bőrkanapén szorongok várok a bejelentkezett időponthoz képest egy órát, nem egy műanyagszéken.

Még sosem fizettem azért, hogy valaki bekukkantson a vaginámba.

Szerintem a takarítónő csak azért nem ugyanazzal az eszközzel törli le az asztalomat, amivel előtte felmosta már a vécét és az egész irodát, mert a felmosópemzli nehezen férne rá az asztalomra.

Ennek metodikának a fejlett verziójával a Baleseti Intézetben találkoztam, ahol a takarítónő belibbent a vödrével meg egy ronggyal, majd belülről kifele haladva (vécé-zuhanyozó-kézmosó) ugyanazzal a ronggyal és vízzel végigtörölgetett mindent, majd záróakkordként lemosta a tükröt.

Most már pontosan tudom, hogy mit jelent a frissen vásárolt pirosítóm dobozán A holografikus pír felirat.

Semmi jót.

Éppen előre megvesztegettek* egy doboz epres milkával, elképesztő**, már csak azért is, mert nem tudom nyújtani a szükséges szolgáltatásokat, viszont azt sem tudom, hogy mi az illem ilyenkor, esetleg diszkréten csúsztassam vissza az ügyfél táskájába, amikor visszajön, vagy fapofával épp csámcsogjak belőle néhány falatot a szeme láttára?

* Hangosan és erőszakosan tiltakoztam, de a végén az illető kb belökte az ölembe az elvégezendő feladat cetlijével, majd eltávozott, hogy egy későbbi órában visszatérjen.

** Az én munkámban ez nem igazán értelmezhető, van/nincs/majd lesz opciók közül lehet választani és ezt jellemzően nem befolyásolja a megvásárolni kívánt jóindulatom/segítőkészségem.