Nem is az az igazán megdöbbentő, hogy korombeli emberek kikerültek úgy a közoktatásból, hogy ilyen mondatokat képesek leírni, hogy "Mi van buzi dolgoz" (szó szerinti, írásjelmentesen, bár annyi a javára írható, hogy legalább nagybetűvel kezdte, mégse múlt el egészen nyomtalanul az a 8-10-nemtomhány év, amelyet kötelezően iskolában töltött) és nem a buzi szóval van a gond, az feltehetően csak egy bájos évődés, hanem azzal, hogy léteznek emberek, akik ezt megértik. Én arra se jöttem rá, hogy ez most kijelentő vagy kérdő módban van-e (esetleg felszólító?), és az se világos, hogy a buzi szót jelző vagy alany, esetleg állítmány minőségben használja.

Persze könnyen beszélek, mert se diszlexiám, se diszgráfiám, és még az otthoni környezetem is olvasásra motiváló volt (pedig finoman szólva sem származom értelmiségi családból), és viszonylag könnyen veszem a központozás és a külön-egybeírás bonyodalmait (amikor hibás szöveget olvasok, magamban mindig kiteszem a megfelelő írásjeleket és kitörlöm a felesleges szpészeket, elég fárasztó, na), de hát csak nem bírom feldolgozni, hogy emberek 8-10 év iskolába járás után sem képesek leírni egy olyan rövid, nem összetett mondatot az anyanyelvükön, ami a saját fejükben fogalmazódott meg.