A sors iróniája/kedvessége, hogy néha míg az egyik kezével elvesz, de a másikkal meg azért ad is valamit. Így történhetett meg, hogy ugyan megrándítottam a bokámat (nem először, és valószínűleg nem is utoljára), de a másik lábam hónapok óta lerohadni készülő nagyujja váratlan gyorsasággal (szinte) begyógyult.
A következő lehetőségnél fordulj fel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ujratervezek.blog.hu/api/trackback/id/tr8111929509
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.