Reggel eszembe jutott valami nyomasztó, de aztán épp nem értem rá a gyerek miatt, úgyhogy elfelejtettem, hogy min akartam szorongni egy kicsit, és most azon szorongok, hogy nem tudom min kéne nyomasztani magam. 

Őrület.

Egyébként feketeöves szorongó vagyok*, vagyis voltam, mert néhány éve elolvastam Arató Mihály Mindennapi szorongásaink c. könyvét és akkor valahogy lejöttem erről a dologról, de időnként azért előjön.

* talán akkor voltam a mélyponton, amikor például ilyenektől paráztam, hogy majd egyszer el kell mennem fodrászhoz és biztos béna lesz a hajam. Mondjuk ezt speciel úgy oldottam meg, hogy inkább megnövesztettem a hajamat.