Közismerten gyűjtögető típus vagyok, apám után örököltem, szóval igazán nem leszek meglepve, ha százévesen majd érdekes hír leszek, mert a lakásomban felhalmozott kincsek, dobozok, textilmaradékok, jó lesz az még valamire szemétkupacok között utat kell vágjon a polgármester, amikor jön majd a születésnapomat ünnepelni tortával és rezesbandával. 

Emellé páratlan emlékezet is társul, tehát pontosan tudom, hogy melyik doboz mit rejt, hány centiméter fényes szalagom van és mennyi fel nem használt kreatív alapanyag.*

Pontosan ezért bosszantó, hogy tudom, hogy létezik egy darabka méteráru, amit a mérete folytán nem dobtam ki (jó lesz az még valamire), és egy rövid ideig találtam is funkciót neki, de aztán nyilván újra eltettem valahova, hiszen jó lesz az még valamire. És most éppen jó lenne valamire. Felforgattam (és többé-kevésbé visszapakoltam) minden létező helyet, kivéve azt az egyet, ahol az a darabka rejtezik, viszont most már a telefonomat és a gyerek cumisüvegét sem találom, bár utóbbit a gyerek rejtette el.

* Maradjunk annyiban, hogy ez a tudásom más, sokkal hasznosabb tudás elől foglalja a helyet az agykapacitásomban.