Ma bebizonyosodott, hogy nem volt öncélú tékozlás megvenni a csodás piros kabátomat, részben mert meglepően sokat hordtam eddig, részben meg azért, mert a liftajtót pontosan arra az árnyalatra festették reggel fél 8-kor, mint a kabát színe. 

Amúgy most egy fekete nadrágot dobhatnék ki.

Persze a megfelelő tájékoztatás megvolt erről a már pórul járt lakók festékes ujjlenyomataival tarkított feliratok formájában, de miközben csomagokkal megrakva próbáltam bepasszítani a babakocsit* a liftbe, és szimultán egy idős néni sopánkodására magyarázkodtam, hogy nem, a kicsi baba nem halt meg szélben és néha akkor is muszáj kimozdulni, amikor csúnya az idő**, hát pont nem voltam elég ügyes, meg mondjuk nem volt meg a baleset elkerüléséhez szükséges negyedik kezem.

* Hála a szovjet praktikumnak, ez csak egy bizonyos szögből lehetséges, valamint minimum két kéz és némi ügyesség nélkülözhetetlen.

** Jó, ma pont kuponozni mentem, de mindenkinek kell egy hobbi. 

Én se süllyedek ennél mélyebbre: 3 üveg nutella megnyerésének lehetőségéért eladtam a lelkemet emailcímemet.

És valójában egy üveg miatt is megtettem volna. 

Az alakformálás jegyében* vettem magamnak egy hullahopp-karikát, hogy csodás hasam és derekam legyen**, mert napi fél óra állítólag leolvasztja a zsírt. De ez nem ilyen könnyű karika, amivel a gyerekek játszanak, hanem 1,2 kilós, masszázsfelülettel. Mondjuk aki ez utóbbit kitalálta, szívesen megmasszíroznám vesetájékon egy 10 kilós fabunkóval, mert nagyjából hasonló az élmény és a hatás is: könnyek a szememben és tenyérnyi lila foltok kétoldalt, szóval a bikini az idén nem lesz az én viseletem, mert vagy karcsú leszek, de lila, vagy maradok zseléhasú. 

* Mit szépítsek, kövér vagyok, mint egy disznó, a BMI-kalkulátorok szerint 20 kilóval nyomok többet a kívántnál, én mínusz tízzel elégedett leszek. 

** Persze abba nem gondoltam bele, hogy mi lesz, ha pikkpakk karcsúsodok derékban mondjuk - merjünk nagyot álmodni - 20 centit, viszont a seggem marad a méreténél.